A közösségi gyűlés véletlenszerűen kiválasztott állampolgárok olyan, az egész lakosságra nézve reprezentatív testülete, amelynek tagjai egy adott kérdés kapcsán szakértők segítségével bővítik ismereteiket és tanácskozást folytatnak egymással azért, hogy javaslatokat fogalmazzanak meg a döntéshozók számára.
Közösségi gyűlés mint módszer
A közösségi gyűlés véletlenszerűen kiválasztott állampolgárok olyan, az egész lakosságra nézve reprezentatív testülete, amelynek tagjai egy adott kérdés kapcsán szakértők segítségével bővítik ismereteiket és tanácskozást folytatnak egymással azért, hogy javaslatokat fogalmazzanak meg a döntéshozók számára.
Probléma és célkitűzés
Az elmúlt évtizedekben a demokratikus rendszerek sok szempontból válságot élnek meg: trendszerűen csökken a választási részvétel, alacsony a politikusokba és a politikai intézményekbe vetett bizalom mértéke, valamint hanyatlik az állampolgárok politikai részvételét biztosító hagyományos szervezetek – mint a pártok és érdekképviseletek – tagsága. Az állampolgárok többsége jellemzően úgy vélekedik, hogy a politikusok korruptak, és nagy részük nem foglalkozik az egyszerű állampolgárok valódi igényeivel. Ezekkel a válságjelekkel párhuzamosan az állampolgárok új igényei kerülnek előtérbe: több beleszólási lehetőséget akarnak a politikai döntések meghozatalába, valamint átláthatóbb döntéshozatali folyamatokat és kevesebb korrupciót várnak el.
A demokratikus innovációk halmazán belül a deliberatív állampolgári fórumok családjába tartozó közösségi gyűlések ezen problémákra igyekeznek megoldást nyújtani, azáltal, hogy egyszerű állampolgárokat számára nyújtanak lehetőséget a döntéshozatal folyamatába történő bekapcsolódásra. A közösségi gyűlés állampolgárok véletlenszerűen kiválasztott olyan csoportja, amely a teljes lakosság arányait tükrözi például a kor, a nem, a lakóhely és az iskolai végzettség tekintetében. A gyűlések célja, hogy a résztvevők ismereteket szerezzenek, tanácskozzanak, és végül javaslatokat fogalmazzanak meg egy adott közügyet érintő kérdések kapcsán. Ezáltal pedig megmutatják, hogy milyen álláspontot alakítana ki a társadalom, amennyiben tagjainak többsége aktív és magasan informált lenne.x
A módszer eredete és fejlődése
A közösségi gyűlések, bár alig két évtizedes múltra tekintenek vissza, nincsenek történeti előzmények hiányában sem. Az ókori athéni demokráciában virágkorát élte a vezetők választás helyett sorsolás útján történő kiválasztása. Ebben a környezetben leginkább a Bulé, az ötszázak tanácsa mutatott fel a korunkbeli közösségi gyűlésekhez hasonló működést és funkciót.
Az első közösségi gyűlést 2004-ben Kanada Brit Kolumbia tartományában rendezték meg, amelyen egy 161 fős véletlenszerűen kiválasztott, és a tartomány lakosságának megoszlását a tekintettel leképező állampolgári csoport vett részt. A közösségi gyűlés célja az aránytalan tartományi választási rendszer átalakítására vonatkozó javaslat kidolgozása volt. A gyűlést megelőzően Brit Kolumbia tartomány kormánya kötelezettséget vállalt a közösségi gyűlés javaslatának népszavazásra bocsátására, amelynek eleget is tett. A népszavazáson – bár nagy többséget élvezett a közösségi gyűlésen kidolgozott javaslat – tartományi szinten elmaradt a 60%-os eredményességi küszöbtől, mivel a szavazók 57,7%-a támogatta a javaslatot.
A brit kolumbiai gyűlés óta a világ minden táján – beleértve a közép-kelet-európai régiót is – számos közösségi gyűlés jött létre. A megvalósult esetek pontos számáról ugyan nem áll rendelkezésre megbízható adat, az innovatív demokratikus gyakorlatokat gyűjtő Participedia adatbázisa több mint 300 esetet tartalmaz.
Ez a szám azonban minden valószínűség szerint csak töredékét fedi le az összes megvalósult közösségi gyűlésnek, tekintve, hogy a nem minden eset került rögzítésre az adatbázisban.
A rendkívül változatos földrajzi helyeken, időben és témában megrendezett közösségi gyűlések közül is kiemelendők a 2010-es években Írországban az azonos neműek házassága és az abortusz legalizálása kapcsán tartott gyűlések, amelyek javaslatai népszavazásra kerülve végül alkotmánymódosításokhoz is vezettek.
Régiónkban a lengyelországi Gdansk városában vált legkorábban bevetté a közösségi gyűlések rendszeres alkalmazása, ahol 2016 és 2018 között összesen három alkalommal rendezték meg az állampolgári fórumot többek között a levegőszennyezettség és a társadalom politikai részvételének témája kapcsán.
A 2020-as évek elején hazánkban is meghonosodott a közösségi gyűlés eszköze: 2020-ban Budapesten zajlott az első hivatalos gyűlés, 2021-ben került megrendezésre a miskolci közösségi gyűlés.Ezt követően rövidesen, 2021 végén és 2022 elején a Konferencia Európa Jövőjéről című rendezvénysorozat részeként létrehozott második budapesti közösségi gyűlés is megvalósult. 2022 nyarán pedig, a negyedik magyarországi közösségi gyűlésként Érden a fenntarthatóság kérdése köré szerveződő közösségi gyűlés került megrendezésre.
Milyen témákban rendeznek közösségi gyűléseket?
A közösségi gyűlések napirendjére általában olyan közügyek kerülnek, amelyek nagyban befolyásolhatják az állampolgárok mindennapi életét, és súlyukból fakadóan a rövidebb távú (párt)politikai megfontolások helyett hosszabb távú tervezést tesznek szükségessé. A legtöbb közösségi gyűlés így a klímaváltozás, a fenntarthatóság és a környezetvédelem kérdései köré szerveződik, de visszatérően tárgyalt témának bizonyultak az egészségügyi ellátórendszer helyzete, a választási rendszer szabályozása vagy egyéb, alkotmányos szinten rögzített társadalmi kérdések is.
Kik vesznek részt a gyűléseken? Hogyan választják ki őket? Mit kapnak cserébe?
A közösségi gyűlések résztvevőinek kiválasztása két fontos alapelvet tart szem előtt: a véletlenszerűséget és a reprezentativitást. Az első alapelvnek megfelelően a résztvevő állampolgárok véletlenszerűen kerülnek be a résztvevő csoportba, vagyis a teljes felnőtt lakosságból mindenki közel azonos valószínűséggel kerül kiválasztásra.
A második alapelvnek megfelelően a résztvevő csoport a teljes lakosságra nézve reprezentatív, vagyis összetétele a legfontosabb szempontok (például kor, nem, lakóhely, iskolai végzettség) alapján leképezi a lakosságban meglévő arányokat. A közösségi gyűlés mérete és időbeli hossza rendkívül változatos lehet az adott körülmények fényében, ugyanakkor jellemzően 30-nál több és 160-nál kevesebb állampolgár részvételével, néhány hétvégétől akár több hónapig terjedő időtartamon keresztül zajlanak.
A fentiek fényében a résztvevők kiválasztásának több technikai megoldása létezik. Az egyik legnépszerűbb módszer – amelyet a magyarországi közösségi gyűlések szervezői is alkalmaznak – a kétlépcsős kiválasztás módszere. Ennek során elsőként 10.000 meghívó kiküldésére kerül sor az összes lakost tartalmazó adatbázisból véletlenszerűen kiválasztott állampolgárok részére úgy, hogy a levelet kapók reprezentatívak legyenek a lakosság egészére nézve. Ezt követően a szervezők arra kérik ezt a 10.000 állampolgárt, hogy regisztráljanak a közösségi gyűlésen történő részvételre. Második lépésként az így regisztráltak közül a szervezők véletlenszerűen kisorsolják a gyűlésen résztvevő csoport tagjait olyan módon, hogy az továbbra is statisztikailag reprezentatív maradjon.
A résztvevők kiválasztása szempontjából fontos, hogy az önszelekció – vagyis a résztvevők önkéntes jelentkezésének hatása – minél kisebb mértékben torzítsa a véletlenszerű kiválasztás elvét. Ennek érdekében a gyűlések szervezői jellemzően naponta egy átlagos bérnek megfelelő juttatást biztosítanak a résztvevő állampolgárok számára. Ez ösztönzést jelent a kiválasztottak részvétele számára, valamint kiküszöböli azok hátrányát, akik anyagi helyzetükből fakadóan nem tehetnék meg, hogy a hétvégi napjaikat a közösségi gyűlésen történő részvételre fordítják.
Hogyan működik a közösségi gyűlés? – Folyamat, interakció és döntéshozatal
A közösségi gyűlések során a fentiek alapján kiválasztott résztvevők egy összetett folyamaton mennek keresztül, amely rendszerint négy, kisebb-nagyobb mértékben elkülönülő szakaszra bontható:
ismeretszerzési,
konzultációs,
tanácskozási,
és a döntéshozatali fázisra.
A folyamat célja, hogy felkészítse a résztvevőket az adott közügyet érintő kérdésekkel kapcsolatos javaslatok megfogalmazására.
Ismeretszerzési fázis
Az első az ismeretszerzési fázis, amely során a résztvevők megszerzik a közösségi gyűlés további szakaszai szempontjából fontos ismereteket. Ennek során szakértők előadásait hallgatják meg, akikkel önállóan is interakcióba léphetnek, vitatkozhatnak az elhangzó állításokkal, és feltehetik saját kérdéseiket. Fontos, hogy az állampolgárok minél több olyan tudományosan megalapozott és tárgyilagos álláspontot közvetítő szakértőt hallgassanak meg, akik készek gondolataik közérthető közvetítésére. Ezért a szakértők kiválasztása rendszerint nagy körültekintéssel történik. A szakértőkön túl az adott közüggyel foglalkozó civil aktivisták, érintettek vagy akár egyes politikusok is meghallgatásra kerülhetnek, azonban ezek a lehetőségek nem tekinthetők a közösségi gyűlések nélkülözhetetlen elemeinek.
Konzultációs fázis
Opcionális szakaszt jelent, vagyis nem képezi részét minden közösségi gyűlésnek. Ebben a szakaszban lehetőség nyílik arra, hogy a résztvevők az eddig bevont szereplőkön túl állampolgárok vagy állampolgári csoportok előzetesen írásban beküldött álláspontját is megismerjék. Ugyanakkor, akár maguk a résztvevők is dönthetnek arról, hogy milyen további szereplők, szakértők vagy szervezetek álláspontját kívánják meghallgatni. A cél, hogy minél több nézőpontot megismerjenek, és egymással vitatkozó álláspontokkal is találkozzanak, így átlátva a tárgyalt téma összetettségét.
Tanácskozási fázis
A közösségi gyűlések legfontosabb szakaszát jelenti. Ebben a fázisban kerül sor ugyanis a résztvevők egymással folytatott eszmecseréjére. A közösségi gyűlés tagjai ennek keretében megosztják egymással tapasztalataikat, véleményeiket és a szakértői előadások nyomán keletkezett benyomásaikat. A tanácskozás azért kulcsfontosságú, mert általa a résztvevők alaposabban megértik a tárgyalt kérdéseket, társaik véleményei alapján körültekintőbben mérlegelnek, és adott esetben módosítják a korábban kialakult álláspontjukat. Annak érdekében, hogy minden résztvevőnek egyenlő esélye legyen véleménye kifejtésére, a tanácskozási fázis jelentős része rendszerint öt-hat fős kiscsoportokban zajlik, az egyes csoportok között pedig plenáris szekciók során kerülnek közvetítésre az álláspontok. A kiscsoportok személyi összetétele folyamatosan változik, így minden résztvevő közvetlenül is megismerheti a társai véleményeit, és ezáltal elkerülhető, hogy egymástól elzárt véleménybuborékok alakuljanak ki. Az állampolgárok tanácskozása mindig facilitátorok modererálása mellett zajlik azért, hogy minden résztvevő szabadon kifejthesse álláspontját, az eszmecseréket ne kevesek dominálják, és a kölcsönös tisztelet légköre sértetlen maradjon. Fontos, hogy a facilitátorok mindvégig az egyes résztvevők személyétől függetlenül és az érvek tekintetében pártatlanul lássák el munkájukat, mivel ellenkező esetben torzulhat a folyamat kimenetele. A tanácskozási fázis végére a résztvevők felkészültté válnak a tárgyalt témát érintő kiforrott álláspontjuk kialakítására és képviseletére.
Döntéshozatali fázis
Itt kerül sor a közösségi gyűlés javaslatainak meghatározására. Ez rendszerint olyan módon történik, hogy a korábbi fázisok során kiforrott ötletek között a résztvevők titkos szavazással döntenek. Egyes közösségi gyűlések relatív többségi szavazást alkalmaznak, ilyenkor az állampolgárok egyszerűen megjelölik az általuk támogatott ötleteket. Használható ugyanakkor preferenciális módszer is, amely során a résztvevők sorba rendezik a felmerült ötleteket az általuk leginkább támogatottól a legkevésbé támogatottig. A folyamat végén a résztvevő állampolgárok körében a legnagyobb támogatottságot élvező ötletek válnak a közösségi gyűlés végső javaslataivá.
Bár a közösségi gyűlés folyamata szűk értelemben a javaslatok kihirdetésével ér véget, az eredmények tudatos kommunikációja ekkor veszi kezdetét. Fontos ugyanis, hogy a közösségi gyűlések eredményeiről mind a döntéshozó politikusok, mind pedig a széles nyilvánosság tudomást szerezzen, mivel a társadalmi részvétel pozitív hatásai így képesek a leghatékonyabban hasznosulni.
Befolyás, eredmények és hatások
A közösségi gyűlések javaslatai ritkán jelentenek kötelezően végrehajtandó döntéseket a politikusok számára. Funkciójuk általában abban testesül meg, hogy az állampolgárok véleményéről informálják a döntéshozókat és a széles közvéleményt. Ez azon túl, hogy az egyes közügyek kapcsán hozzájárul az érdemi társadalmi párbeszéd kialakulásához, visszaadja az állampolgárok számára a részvételiség élményét, és nyomást gyakorol a politikusokra a társadalmi igények figyelembevétele érdekében.
A közösségi gyűlések viszonylag gyakran összekapcsolódnak a társadalmi részvétel más eszközeivel mint például a népszavazásokkal. Ilyenkor részt vehetnek például a népszavazásra bocsátandó kérdés kidolgozásában – amint a brit kolumbiai gyűlés esetében –, és gátat szabhatnak a politikusok és pártok manipulációs tevékenységének. Ilyen módon pedig hozzájárulhatnak a demokrácia modern kori válságának enyhítéséhez.
A módszer hazai adaptációjában útmutatót és részletesebb bemutatkozást kínál a www.kozossegigyules.hu honlap
10 érv a közösségi gyűlés mellett – rövid bemutató a közösségi gyűlésről